Bioterrorizmus – fikció és valóság
BIOTERRORIZMUS: bioterrorizmus azt a cselekedetet jelenti, amikor szándékosan használnak baktériumokat, vírusokat, gombákat, toxinokat vagy más káros biológiai anyagokat emberek, állatok vagy termények megrongálására. Ezek az anyagok előfordulhatnak természetesen, vagy genetikailag módosíthatók, hogy növeljék a halálos hatásukat, a kezeléssel szembeni ellenállásukat, vagy a környezetben való terjedésük képességét. A bioterrorizmus elsődleges célja gyakran az, hogy félelmet, pánikot és zavart keltsen, nem csak az, hogy fizikai kárt okozzon.
2020. janárjában jelent meg majd hihetetlen sebességgel terjedt el a világ nagy részén a COVID-19 koronavírus. Pont a kínai újévre, februárra időzítették a fertőzést Kínában. Százezer számra ment haza sok kínai vendégmunkás a világ számos tájáról. Majd a kb. 10 napos lappangási idővel rendelkező COVID-19 vírussal megfertőzött vendégmunkások elvitték a vírust a vendéglátó országaikba. Hol volt Európában a gócpont? Észak-Olaszországban, ahol több tízezer kínai vendégmunkás dolgozott. Márciusra a helyzet annyira válságossá vált, hogy a WHO globális egézségügyi vészhelyzetet hirdetett. A járvány keletkezését első pillanattól kedzve óriási vita követte, sok komoly és még több komolytalan pánikkal egyetemben. A sok tagadóval szemben viszont ott voltak a tények: halottak, súlyos betegek tömegei. A járvány okait illetően rögtön beindult a hivatalos mítosz-gyártás (’kutatólaboratóriumból véletlenül elszabadult vírus’, ’megfertőzött kínai denevérből főzött leves’, stb.) s vele párhuzamosan az összeesküvés elméletek tömeges gyártása.
Minden komplex és gyanús eset kapcsán fel kell tennünk magunknak a klasszikus kérdést: ’Cui prodest?’, vagyis ki jár jól az üggyel? Ezt a kifejezést eredetileg Lucius Cassius Longinus Ravilla római consulnak tulajdonítják, de Cicero népszerűsítette, s Seneca is használta műveiben. E kérdésnek másik formái a ’Cui bono?’, vagy ’Ad cuius bonum?’ Ha e római kérdést a COVID-19 járványra vonatkoztjuk, s megpróbáljuk őszintén megválaszolni, akár tetszik akár nem tetszik, a ’mélyállamnál’ kötünk ki.
Trump amerikai elnöknek biztosan nem állt érdekében a járvány, az év végi elnökválasztásokra az újraválasztási esélye jól nézett ki, a kínai, az orosz, s az európai hatalmi erőknek sem hozhatott semmit a konyhára. Akkor kinek? Mint írtam, az amerikai ’mélyállamnak’, bár itt az amerikai jelzőt óvatosan kell kezelnünk. Ez a hatalmi csoport teljesen nemzetközi, és a jelenlegi legnagyobb ellenfele az a Trump elnök, aki az amerikai nemzetállamot próbálja kimenteni az elkerülhetetlen amerikai birodalmi összeomlás romjai alól. S mivel az amerikai baloldal, amely szinte teljes egészében a mélyállam kontrollja alatt van, hasonlóan a globális baloldalhoz, egyben a teljes szellemi kiüresedés állapotában leledzik, ezért egyetlen esélye volt a mélyállamnak: káoszt generálni. Sajnálatukra, a George Floyd-szerű Black Life Matters felfordulást nem lehet állandóan fenntartani és az ANTIFA sem tűnik mindenki számára elfogadhatónak. S akkor mi marad? A bioterrorizmus alkalmas lehet, hiszen annak fegyvereihez könnyebb hozzájutni, mint mondjuk atomtöltetű rakétákhoz, s a globalizált világban a vírusjárvány nem áll meg a határoknál, nem válogat bőrszín, vallás, életkor, szexuális nem és hasonlók alapján. S a legdöbbenetesebb tény az volt, hogy nagy sikerű regények és filmek már léteztek pontosan ennek a forgatókönyvek a leírására. Itt csak kettőt kívánok röviden bemutatni:
Tom Clancy két regénye: ’Without Remorse’ és ’Rainbow Six’. Tom Clancy neve milliók számára ismerős. Baltimoreban született, s biztosítási ügynökként dolgozott évekig. Majd 35 évesen megírta a ’The Hunt for the Red October’ (’Vadászat a Vörös Októberre’) című első regényét, amely hirtelen bestseller lett. A Pentagon dolgozói nem tértek magukhoz a meglepetéstől. Majd ezt követte egymás után számos hasonló nagy sikerű mű, mint például a ’Patriot Games’ vagy ’Clear and Present Danger’. E három említett regényt meg is filmesítették, amelyek úgyszintén fenomenális sikert értek el. Témánk szempontjából azonban a ’Without Remorse’ és a ’Rainbow Six’ regények fontosak. Az első e kettő közül számos regényének fő karakterét alkotja meg: a volt tengerészgyalogos John Kelly, miután a Baltimore-i drogalvilág meggyilkolja barátnőjét, álruhában véres bosszút áll mindenkin, aki részt vett a gyilkosságban. Itt ismét a jogszolgáltatás ↔ igazságszolgáltatás ellentétében olvasóként rendkívüli módon szurkolhatunk John Kellynek és az igazságszolgáltatás győzelmének. A lebukástól végül egy látványos akció keretében a CIA segítségével menekül meg. E folyamat során ’átalakul’ John Clark-ká, aki számos akció keretében (pl. a vietnámi háborúban) amerikai hadifoglyokat ment meg és korrupt amerikai katonákat buktat le. A CIA-n belül még életében legendává válik. Igazi bestseller, sok száz oldalon keresztül. Amikor azt gondoljuk, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor olvassuk el a regény folytatásának számító ’Rainbow Six’-et, a másik bestsellert! Ebben John Clark, már egy tisztességes karrier vége felé közeledve meggyőzi főnökeit, hogy hozzanak létre egy gyorsreagálású, viszonylag kis létszámú nemzetközi csoportot, amely a világ legjobb speciális erőiből toborzott legkiválóbb emberekből áll. Központjukat egy álcázott angliai bázisra helyezik, repülőgéppel és később helikopterrel felszerelve, annak érdekében, hogy a világon szinte mindenhol órákon belül teljes erővel bevethetők legyenek. Számos akciót végigharcolva, a klimax során a teljesítőképességük végéhez érve meg kell küzdeniük egy őrült szervezettel, amelynek célja az emberiség vírussal való elpusztítása (’Védjük meg Földanyát!’ felkiáltással). A terv ördögi, a fertőzésnek Ausztráliában kell megtörténnie az Olimpia során, s mivel a vírusnak néhány hetes lappangási ideje van, az Olimpia befejezése után a nézők ’hazaszállítják’ majd a fertőzést, ingyen és bérmentve szétterjesztve az egész világon… A szervezet tagjai pedig az Amazonas közepén felépített high-tech bunkerben tervezik túlélni a járványt. Végül John Clark-nak és Rainbow Six csapatának sikerül szinte a csodával határos módon megmentenie a világot.
Dan Brown ’Inferno’ regénye és a belőle készített film. Tom Clancy ’Rainbow Six’ regényéhez hasonló a történet. Egy multimilliomos őrült úgy akarja megmenteni Földanyát, hogy kiírtja az emberiséget. Ebben Robert Langdon ismét egy nagyon pergős akcióban, végül semlegesíti a vírust. Közben olyan csodálatos helyeken zajlik a történet mint Firenze, Velence. Végül csúcspontját Isztambul egyik legfontosabb történelmi helyszínén, az Elsüllyedt Palotában (I. Iusztinianosz bizánci császár által 532-ben építtetett ciszterna) éri el. A szerző mintha érzékeltetni szerette volna, hogy nemcsak az emberiség jelentős része, hanem kulturális teljesítményének csúcsa is halálra ítéltetett…
Tom Clancy és Dan Brown műveiben az a hátborzongató, hogy az emberiség tömeges megfertőzését nem állami szereplők, hanem magányos őrültek kívánják elérni, egy beteges ideológia – esetükben klímaőrület – nevében. A COVID kitervelői és végrehajtói természetesen nem megfilmesíteni kívánták a két író alkotásait, hanem megfelelő kontextusba ágyazva a valóságban megvalósítani egy hatalmi cél érdekeben. Tom Clancy regényében a terjesztés központja az ausztráliai Olimpia Játékok, Dan Brown regényében Isztambul, a világ egyik leglátogatottabb turista célpontja, a mélyállam emberei számára pedig Kína, a kínai újév alkalmából. Az olyan regények, mint Tom Clancy vagy Dan Brown művei csak hátborzongatóan érdekes olvasmányok, de a mélyállam akciói a demokrácia megcsúfolását és egy, az egész világra kiterjedő terrorrendszer kialakítását jelentik. George Orwell ’1984’ disztópiája lassan valóság lesz, ha hagyjuk. S a végső védekező eszközünk mégiscsak a demokrácia, a szabad választás és a kontroll marad. Ehhez viszont értelmes, széles körben tájékozodott emberek kellenek. Olyanok, akiket nem a szociális média terel be a szavazófülkébe behúzni azt az X-et, amely a demokrácia és a szabadság felszámolását jelenti.
Hága, 2026. augusztus 25.
© Mikes International