Frederick Forsyth – a karakán angol író, újságíró, katona
:
The Fourth Protocol – A Negyedik Jegyzőkönyv
„Egy újságírónak soha nem szabad a hatalom oldalára állnia, bármennyire is csábítóak a hízelgések. A mi feladatunk, hogy elszámoltassuk a hatalmat, nem pedig hogy csatlakozzunk hozzá. Egy világban, amely egyre inkább a hatalom, a pénz és a hírnév istenei körül forog, egy újságírónak és írónak távolságtartónak kell maradnia, mint egy madárnak, amely figyel, jegyzetel, kutat, kommentál, de soha nem csatlakozik.”
Frederick Forsyth
Frederick Forsyth másik brilliáns thriller-je a ’The Fourth Protocol’ (’A Negyedik Jegyzőkönyv’) egy vérbeli hidegháborús titkosszolgálati krimi, 1984-ben jelent meg. A cím az 1968-as Atomsorompó-egyezményre utal, amely (legalábbis a regény világában) négy titkos jegyzőkönyvet tartalmazott. A negyedik titkos jegyzőkönyv azt volt hivatott megtiltani, hogy a nukleáris fegyvereket nem-hagyományos módon juttassák célba, tehát nem repülőről ledobva vagy ballisztikus rakétán szállítva. Ez magában foglalta a posta általi kézbesítést vagy azt, hogy titokban, a cél közelében szereljék össze, majd robbantsák fel a nukleáris fegyvert.
Ez adja a regény kulcstémáját. Bármennyire is túlfeszítettnek tűnik a történet, az hátborzongatóan élethű és elképzelhető, legalábbis minden normális ember számára, aki nincs megfertőzve szélsőbalos ideológiáktól. A terv röviden összefoglalva: a szovjet vezetés legmagasabb szintjén tervet készítenek arra, hogy egy atombombát darabokban és titokban Nagy Britaniába szállítanak, ahol egy ügynökük, aki tökéletesen bele tud simulni a brit közegbe, mindent elkövet, hogy egy atomfegyverekkel felszerelt amerikai repülőbázis közelében összeszerelje, majd ott felrobbantsa, azt az illúziót keltve, hogy ez az amerikaik bűne, ezáltal a közelgő választásokon, az érzelmeket felkorbácsolva a Munkáspárt győzelmét biztosítják. A választásokat követően, a Munkáspárti kormányon belül annak szélsőbaloldali szárnya átvenné a hatalmat, bevezetné a proletárdiktatúrát, kilépne a nyugati katonai és politikai szövetségből, a többit pedig még elképzelni is rettenet…. Vagyis meg tudna valósulni az a forgatókönyv, amihez nagyon közel álltak a szovjetek és Nyugat-Európa néhány állama a II. világháború után, úm. Görögország, Olaszország, Franciaország, amelyekben a kommunista pártok félelmetesen erősek voltak.
A terv halad annak rendje és módja szerint. A sikert azonban néhány, szinte bizarr esemény tudja csak megakadályozni, amely azzal kezdődik, hogy 1986 szilveszterén egy profi tolvaj betör egy magas rangú köztisztviselő lakásába, és véletlenül rábukkan ellopott, szigorúan titkos dokumentumokra. Bár hírhedt és rettegett bűnöző, elég hazafias ahhoz, hogy névtelenül elküldje a dokumentumokat az MI5-nek, hogy megtalálhassák az árulót.
A szovjet ügynök megérkezik Nagy Britaniába s elkezdődik a bomba elemeinek bevitele, majd összeszerelése szovjet részről és a terv felfedése/megakadályozása brit részről. Nagyon is emberközeli mindkét oldal tevékenységének bemutatása, egyik oldalon sem angyalok vagy ördögök tevékenykednek. Végül számos sikeres részcselekedet, valamint hiba, tévedés ellenére a briteknek sikerül szinte az utolsó percekben az atombomba felrobbanását megakadályozni. A sok mellékszál igazi profi módon a végére fut össze. Az igazi csattanó viszont az epilógusban érkezik meg, amikor is a két fél titkosszolgálat / biztonsági szolgálat vezetőjének találkozása során kiderül, hogy sikerült egymást értesíteniük a tervről. A Kelet-Európában oly jól ismert technikával, ebben az esetben titkosszolgálati szinten művelve azt, szó szerint a sorok között üzentek egymásnak a felek. Ugyanezt látjuk a jelenünkben is, az orosz és az amerikai titkosszolgálatok állandóan kapcsolatban voltak és vannak az ukrajnai háborút illetően.
1987-ben film készült a regényből, a szerző közreműködésével. A két főszerepet remek színészek alakítják: Michael Caine a brit főhős és Pierce Brosnan a szovjet főhős. A film és a regény között természetesen van néhány eltérés, ami természetes. Egy regényben sokkal több részletre, mellékcselekedetre és technikai leírásra van hely és lehetőség. Egy film sokkal pergősebb kell legyen, ilyesmire sokkal kevesebb lehetőség van. Viszont aki a regényt élvezte, az a filmet is remeknek tartja, és fordítva. Jómagam ezt bizton tudom tanúsítani.
Hága, 2026. augusztus 20.
© Mikes International