Frederick Forsyth – a karakán angol író, újságíró, katona
:
The Day of the Jackal – A Sakál napja
„Egy újságírónak soha nem szabad a hatalom oldalára állnia, bármennyire is csábítóak a hízelgések. A mi feladatunk, hogy elszámoltassuk a hatalmat, nem pedig hogy csatlakozzunk hozzá. Egy világban, amely egyre inkább a hatalom, a pénz és a hírnév istenei körül forog, egy újságírónak és írónak távolságtartónak kell maradnia, mint egy madárnak, amely figyel, jegyzetel, kutat, kommentál, de soha nem csatlakozik.”
Frederick Forsyth
Frederick McCarthy Forsyth (1938-2025) angol regényíró és újságíró volt. Művei gyakran szerepeltek a bestseller-listákon, és több mint tucatnyi könyvét filmesítették meg. 2006-ra több mint 70 millió darabot adtak el könyveiből, amelyeket több mint 30 nyelvre fordítottak le. Emellett újságíróként is dolgozott: először 1961-ben csatlakozott a Reutershez, majd 1965-ben a BBC-nél asszisztens diplomáciai tudósító lett. Gyakran írt rovatot a Daily Express nevű újságba is politikai és társadalmi kérdésekről. Forsyth politikailag konzervatív meggyőződésű volt, s politikai nézetét soha nem rejtette véka alá.
Mielőtt azonban újságíró lett volna, Forsyth teljesítette nemzeti szolgálatát a Királyi Légierőnél pilótaként, amely során a de Havilland Vampire-t vezette. 1956. augusztus 28-án ”működő pilótatiszt” rangot kapott és egy évvel később megszerezte a tényleges tiszti rangot. A teljes munkaidős nemzeti szolgálat után 1958. október 30-án áthelyezték a Királyi Tartalék Légierőhöz repülőtiszti rangban. 1961-ben csatlakozott a Reutershez, majd 1965-ben a BBC-hez.
Forsyth írásaiban beszámolt újságírói pályafutása kezdeti tevékenységeiről. Korai karrierjét a francia ügyek tudósítása és a Charles de Gaulle elleni merényletkísérletről való beszámolók fémjelzik. Első afrikai útja során, 1967-ben a nigériai polgárháborúról tudósított Biafra és Nigéria között, BBC-riporterként. Fél évig maradhatott ott, mert kevesen számítottak arra, hogy a háború hosszú lesz, tekintettel arra, hogy a Biafrák gyengén voltak felfegyverezve és felkészültségük a brit fegyverekkel felszerelt nigériaiakkal szemben alulmaradt. Hat hónap után azonban Forsyth—aki alig várta, hogy tovább tudjon tudósítani—megkereste a BBC-t, hogy megkérdezze, kaphat-e ott még több időt. Feljegyezte a reakciójukat:
„Azt mondták nekem egészen nyersen: „nem a mi politikánk, hogy bemutassunk egy ilyen háborút”. Ez egy olyan időszak volt, amikor a vietnami háború majdnem minden nap címlapon szerepelt, általánosan amerikai baklövésként kezelték, és erről a különösen brit baklövésről Nigériában nem lett volna tudósítva. Éreztem a hírek irányítását. Nem szeretem a hírek irányítását. Szóval tettem egy privát fogadalmat magamnak: ’lehet, hogy önök, urak, nem fognak tudósítani, de én fogok’. Így hát felmondtam és odarepültem, és a következő két év nagy részét ott töltöttem.” – írja Forsyth.
Visszatért tehát Biafrába, most már szabadúszó riporterként, és 1969-ben megírta első könyvét, „A Biafra történetet”. Forsyth hajlíthatatlan karaktere már életének e korai szakászában megmutatkozott. A BBC-t faképnél hagyta a 60-as években (lelkiismereti okokra hivatkozva), amikor az még akkor az újságírás aranystandardját jelentette és nem azt, ami manapság.
Ami „A sakál napja” című művet illeti, 1971-ben jelent meg és azóta is egy mérföldkőnek számít a műfajban. Lee Child, a thriller nagy fenegyereke 2021-ben írt egy előszót az azévben megjelent kiadáshoz. Ebben azzal kezdi, hogy a mű 1971-ben rendkívül frissnek és újnak tűnt. S 50 múlva ugyanolyan frissnek és újnak tűnik. Hogyan lehet ez? Ezt elemzi Lee Child a néhány oldalas bevezetőjében.
1967
egy vízválasztó év és időszak volt Nagy-Britania életében. A
háború utáni dicsőségből már nem lehetett megélni, az új
britek nem fogadtak el automatikusan mindent a régi világból. Jött
a konfliktus Nigériában (polgárháború Biafrával), s a BBC
főnökei hallgatva a régi ’old-boys network’ ajánlásaira, a
brit posztkolonializmust nem nagyon akarták bemutatni, ezért
Forsythot visszahívták. A fiatal újságíró azonban felmondott és
megírta első regényét a polgárháborúról, de az nem volt
igazán sikeres. A szerző 31 évesen ott állt munka és pénz
nélkül. Mit tesz ilyenkor egy tehetséges alkotó? Thrillert ír.
Biafra előtt Párizsban volt francia tudosító, látta amint
De
Gaulle Algériának a nyolcéves függetlenségi háború
lezárásaként függetlenséget ad, amellyel számos algériai és
francia nem értett egyet. Sok merényletet terveztek és hajtottak
végre ellene, de azokat a francia elnök mind túlélte. Forsyth
szerint ez azért lehetett, mert a francia titkosszolgálat minden
ellenséges csoportot ismert és azokba beépülve meg tudta a
merényleteket előzni. A megoldás szerzőnk szerint csakis az
lehetett, hogy egy nem franciaországi és a csoportokon kívülről
érkező ismeretlen
bérgyilkost bíztak meg a feladattal, hogy végezzen a francia
elnökkel.
Szerzőnk 1970-ben kevesebb mint 6 hét alatt írta meg a regényt. Az írás előtt hihetetlen precizítással kutatta a témát. Sokan furának tartották a témát. Viszont nem a történet izgalmassága volt kérdés, hanem inkább a hogyan. A sok apró részlet mindkét oldalon teszi letehetetlenné a kötetet. Ezt segíti többek között a számos nagyszerű karakter. Végül egy nagyon is látható párbaj zajlik Claude Lebel, a detektív és a Sakál között. Kettejük párharcában Forsyth semleges, de az olvasók többsége a Sakálnak szurkol. Bár látjuk gátlástalanságát, de a megszállott professzionalizmusa tiszteletet ébreszt bennünk.
A történet 1962-ben játszódik, ennek ellenére időtlen. Ezt bizonyítja az 1973-ban készült film is, amely hűen követi a könyvet. Tudjuk, hogy egy 1962-es történetet mutat be a film, de az 1970-es évekbeli ruhák, autók, utcaképek, nem jelentenek problémát. Ugyanez érvényes a regény olvasására is: érdekességként hat több mint fél évszázaddal a keletkezése után olvasni a technikai részleteket. Szinte sármos az egész. Van egy nagyon érdekes részlet is: a vérdíj tárgyalása során a Sakál említi, hogy egy ilyen nagy volumenű gyilkosság után többé már nem dolgozhat, hanem nyomtalanul el kell tűnnie a világban. Ezért fél millió dollárt kér, hiszen ebből kell mostantól megélnie. Ez 1962-ben óriási összeg volt, ma ez egy kisebb ház ára Nyugaton … Az írás annyira jó, hogy két síkon olvassuk, a történelemben és a jelenben. Ezért is lehetett gond nélkül átteni a történetet a mai korba, annak archetipikus elemeit átemelve, amint azt az 1997-es laza remake vagy a 2024-ben készült TV-sorozat is bizonyítja. Forsyth megváltoztatta a thrillert, mint műfajt.
Nyugodjon békében ez a rendkívüli, tavaly elhunyt karakán angol (újság)író.
A következő Jegyzetekkel tervezzük kimagasló életművét bemutatni.
Hága, 2026. augusztus 6.
© Mikes International