Tolvaly Ferenc : Benáresz a kapu



Ismereteink alapján próbálunk érezni, pedig ehhez soha nem rendelkezünk elegendő tudással.”

Tolvaly Ferenc



Tolvaly Ferenc „Benáresz a kapu” című regénye egy újabb remekmű, amely Indiába visz minket zarándokútra, de valójában lélekútra. A könyvhöz mellékelt könyvjelző szerint ez a mű regény a lélek eszméléséről. Tökéletes megfogalmazás. A könyv címlapja és borítója is remek és találó: a hinduk szent jele az Om egy csodálatosan művészi ábrázolása uralja a címlapot, amely Gaby Pistor munkája, s amelynek címe: OM Der Klang des Universums – OM, az Univerzum hangja. Az uralkodó szín pedig a sáfrány, amely a hindu hangyományban a tűzet, a tisztaságot és a tisztátlanság elégetését szimbolizálja; szent emberek ruházata ilyen színű.

A kiinduló pont a már jól bevált recept, hasonlóan a többi lélekutazó regényéhez: a főhős életválsággal küzd, s az útkeresés és újrakezdés lehetősége egyben egy zarándokút egy nagy világvallás keretei között, jelen esetben Indiában, a szubkontinens méretű ország ősi és rendkívül sokrétű vallási keretei adta háttérben.

A regény főhőse, mint Tolvaly Ferenc előző regényeiben is, egy Németországban élő magyar ember, egy híres fotóművész, akit felesége (a nő neve ismét Laura) magyarázat nélkül elhagy. Menekülésként elfogad egy megbízatást egy katalógus kiadótól, amelynek rendelkezésére áll egy szöveg Indiáról, és ehhez fényképek kellenek. Egyszercsak Indiában találja magát, Delhiben, s elindul egy több hónapos útra Észak-Indiába, amely során nemcsak a kontinens méretű ország hihetetlen sokszínűségével ismerkedik meg, hanem amint írja: „Akár egy vírus, úgy hatol be India az ember szervezetébe és átalakítja azt. Ahelyett, hogy az ember Indiába menne, India jön az emberbe.

A főhős rendszeresen olvassa a kiadó kéziratát, s ez adja a regényíró számára azt a lehetőséget, hogy Indiáról, annak kultúrájáról, történelméről, s leginkább elképesztően ősi, gazdag és sokrétű vallási rendszeréről egy tömör összefoglalást adjon, úgy, hogy ne tűnjék az olvasó számára tankönyvnek, hanem a cselekvés szerves részeként legyen adagolva. S ezt a szerző nagyon sikeresen teljesíti, a laikus is kap egy izelítőt India vallási rendszeréről. Aki mélyebben el szeretne mélyülni, az néhány mű adatait megtalálja a kötet végén, de jómagam is megadtam az Irodalomjegyzékben azokat az alapműveket, amelyek tanulmányozása megvilágosítja ezt a csodálatos világot.

A „kézirat” tanulmányozása, az arra való reflektálás pedig egy mély lélekutat tár elénk, a mai indiai valóság kendőzetlen bemutatásával együtt. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém egy üzleti út keretében Észak-Indiában néhány hetet eltöltenem, s első kézből tudom igazolni, hogy a regényben leírtak teljesen hűen tükrözik a mai indiai valóságot. A „kézirat” szövege, rendszeresen adagolva és az azokra való reflektálás olvasása közben az ember úgy érzi magát, mint amikor egy nagyszerű misztikus könyvet adtak a kezébe.

A katarzis Benáreszben (másik nevén Varanasi) következik be, amely India legszentebb városa, az ország legszentebb folyója, a Gangesz partján. A főhős végül újra megtalálja saját lelkivilágát, lelki nyugalmát, s a befejező paragrafusok lélegzetelállítóan gyönyörűek.

Ezt a regényt is szívből tudom olvasásra ajánlani. Tolvaly Ferenc csodálatos lélekutazó regényeiben, habár a kiindulási pont mindegyikban hasonló, maga a lélekút teljesen egyedi. Sablonos unalomról szó nincs, lélegzetünket visszafojtva követjük az eseményeket, élvezzük a filozófiai, vallási elmélkedéseket.

A nagy világvallások világában tett lélekutazó könyvek közül már csak egy bemutatása van hátra, amely a zsidó vallási világ titkaiba vezeti be az olvasót. A címe: „Lélekhez a kulcs”. Hamarosan azt is röviden bemutatjuk.



Hága, 2026. augusztus 20.

© Mikes International

Vissza a Hágai Jegyzetek lapra