Tolvaly Ferenc : Tibetben a lélek
Eggyé válni a választott úttal.
– Tolvaly Ferenc
Számtalan alkalommal találkoztam teljesen váratlanul irodalmi alkotásokkal. Így történt e kötettel is. Tolvaly Ferenc neve eddig nem volt ismert számomra, feleségem hozta haza néhány hete a hétvégi Hágai Magyar Óvoda és Iskola tanítási napja után, amelyen rendszerint könyv-börze is szokott lenni az érdeklődő szülők és gyerekek számára. A fülszöveg felkeltette az érdelődésem és gyorsan el is olvastam a kötetet, amely óriási élményt nyújtott.
A regény olvasása mellett megnéztem, hogy milyen háttere van a szerzőnek. Marosvásárhelyen született 1957-ben, majd szüleivel együtt 1974-ben Németországba disszidált, ahol a Kastl-i Magyar Gimnáziumban fejezte be a középiskolát. Kolozsváriként nemcsak Marosvásárhely ismerős számomra, jártam a Kastl-i Magyar Gimnáziumnál is, amely településen többször voltunk, mert fiúnk ott volt többször nemzetközi magyar cserkésztáborban és ha már ott jártunk, meglátogattuk a Kastl-i Magyar Gimnázium helyét is.
Szerzőnk ezek után közgazdaságtant, filozófiát és theológiát hallgatott. Majd a Müncheni Filmfőiskola, játékfilmrendezői és médiamenedzseri szakán szerzett diplomát. Sommásan úgy tudnám megfogalmazni, hogy ki is Tolvaly Ferenc: ő egy igazi magyar polihisztor a diaszpórában.
Témánk szempontjából az az érdekes, hogy a szerző megtette a Szent Jakab zarándokutat, az iszlám szent helyeiről készített filmet, Indiában tanulmányozta a hinduizmus ősi-élő vallását, Budapestről indulva és Granadába érkezve visszafelé járta a szefárdok útját. Élményeiből regényeket is írt, beleértve a belső zarándokútról szóló művét is.
A ´Tibetben a lélek című műve a 2006-ban Tibetben eltöltött 5 hetes tartozkodásának élményeiből született, egy igazi spirituális útkereső mű. A keleti vallások szent hegyéhez a Kailászához utazása adja a lehetőséget, hogy beavasson lelki gyötrelmeibe, filozófiai és theológiai elmélkedéséibe, természetesen mindezt egy elképzelt főszereplő nevében. Mindezt megfűszerezve Tibet történetével, a tibeti buddhizmus tanainak bizonyos fokú megismertetésével, amelyet a barátjává váló tibeti buddhista szerzetes révén tolmácsol az olvasó számára.
A regény olvasása közben két nagy értékű alkotásra tudtam azonnal és intuitíve asszociálni:
A másik egy regény, pontosabban mondva kettő, amely az eszembe ötlött, Paul Coelho brazil író két zarándoklat-regénye: Az alkímista, de főleg A zarándoklat. Coelho is megjárta a Szent Jakab zarándokutat, regénye során neki is nem csak egy egyszerű zarándoklaton kell részt vennie, hanem külön feladatot is kellett teljesítenie.
A szerző az epilógus utolsó bekezdésében összegzi a regény lényegét. Ezt annyira találónak tartom, hogy itt idézem:
A “Tibetben a lélek” a csendről szól. Arról, hogyan találhatjuk meg zajos, dübörgő világunkban a csendet. Mit lehet a csendről írni? A semmiről? Sokat. Sokkal többet, mint hinnénk. Azért merem állítani, mert a csend ellentétéről, a zajról szóló értekezésekkel egész könyvtárakat lehet megtölteni. A csend a lélek nyelve. Innen közelítve nagyon nehéz írni róla. Pedig csak így lehet. Gondolataim szétporladnak, még mielőtt papírra vetném őket, ahogy a napsütésben a tó vize párolog a felszinen. Egy tó tükrére írtam. A lelkemre.
A regény olvasása közben remek gondolatokat jegyzeteltem ki magamnak, ezeket itt szivesen megosztom, étvágygerjesztőnek a jövőbeli olvasó számára, az oldalszámok a 2006-ban, a Kelet Kiadónál megjelent kötetre vonatkoznak:
91. o. Bor nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes.
93. o. A teli boros hordó is oltár. Az isteni nap van benne. A hordó oltár és székesegyház.
121. o. Nagy pillanat itt fent a hegy derekánál, a ritka levegőben, ég és föld között, a felettünk köröző keselyűk szeme láttára összemosolyog őszintén három keleti ember: egy kínai, egy tibeti és egy magyar.
122. o. Imazászlók: a szél széthordja az áldást.
125. o. Nyugatot csak önmagától kell megvédeni.
128. o. A hitet könnyű elveszíteni, de csak mérhetetlen kínnal lehet visszaszereni.
149. o. A múltba révedünk és az örök holnapról álmoduk. Örök fantomokkal hadakozunk. Képtelenek vagyunk az időtlen jelenben élni. Soha be nem váltható ígéretre vágyakozunk, azt remélve hogy a jövő hozza meg azt, amit múltunk és jelenünk soha meg nem adhat nekünk. Így az élet siralomvölggyé válik. Minden bajunk az időből származik. Múltbéli cselekedeteinken siránkozunk, és majdani következményeitől rettegünk.
167. o. A legnagyobb tudás tudni, hogy mit kell tudnunk.
287. o. A hittel kell kezdeni, nem az imádsággal. Ott ahol elég tisztelet, hódolat és alázat van, ott még a kutya foga is fénylik.
306. o. Mindaddig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg a természet módjára a jelenben élni.
Meggyőződésem, hogy ha egy szerző egy nagyszerű művet alkot, akkor a többi műve is hasonló értékű. Ezért megrendeltem Tolvaly Ferenc eddigi életművét. Rokonaim már átvették Budapesten a boltban. Nemsokára megérkeznek Tolvaly Ferenc művei Hágába, s akkor folytatom a Jegyzetek írását az ő művei bemutatásával is.
Hága, 2026. február 15.
© Mikes International